A mű egy idilli tájat mutat be, valószínűleg a Fontainebleau-i erdő egy jelenetét ábrázolja. A kompozíciót a nagyméretű kilátás uralja, egy puha, ködös égbolttal, amely zökkenőmentesen olvad össze a horizonttal. Az előtérben hullámzó terep látható, amely finom fákkal van tele, arany levelekkel, utalva az évszakra – talán őszre. A művész ügyesen használja a fényt és az árnyékot, meleg tónusokkal elárasztva a jelenetet, ami a nyugalom érzetét kelti. Az ecsetvonások lazának és kifejezőnek tűnnek, utalva a művész azonnali reakciójára az előtte álló természeti szépségre. Az általános benyomás a csendes elmélkedés, amely a nézőt a friss levegő beszívására és a jelenet finom varázsába való belemerülésre hívja.