Ez a mű egy élénk ábrázolása a Saint-Lazare állomásnak, amely magában foglalja a korai iparosítás pezsgő energiáját. Monet ecsetkezelése dinamikus; a színek laza és folyékony alkalmazása mozgást sugall, mintha a színhely önmaga vibrálna az élettel. Bal oldalon a sötét geometriai hídstruktúra lebeg a színhely felett, árnyékot vetve a platformokra, ahol munkások és utasok áramlanak a füst és a gőz felhőiben, amelyek felfelé emelkednek a világító ég felé. A háttérben szellemszerű épületek formái halványan jelennek meg a ködben; széleik lágyak és elmosottak, elegánsan feloldódnak a légkörben. Ez a vibráló akció és az éteri háttér közötti kölcsönhatás vonzó vizuális ritmust teremt; a néző érezheti az anticipációt és egyfajta zaklatott energiát pulzálni a színen.

A színpaletta túlnyomórészt hűvös, szürke és kék árnyalatokba merülve, meleg narancs árnyalatokkal a vonattól, hangsúlyozó piros színű jelekkel. Ezek a meleg tónusok ragyognak a hideg tónusokkal szemben, hozzájárulva az érzelmi kontraszt kialakulásához, amely visszatükrözi az új technológia iránti optimizmust és izgalmat. Monet arra hív minket, hogy lépjünk be ebbe a mozgalmas világba, érezzük a nyers energiáját, miközben egyúttal lehetőséget biztosít arra, hogy értékeljük azokat a művészeti elemeket, amelyeket felhasznált egy röpke pillanat megragadására.