A mű egy derűs tájkép, amelyet a tusfestés és a vízfestés finom érintésével jelenítenek meg. Egy kis hajó gyengéden siklik a vízen, két alakot szállítva; talán utazókat, akik elmerültek gondolataikban. A hajó formája egyszerűsített, szinte gyermeki, mégis tagadhatatlan varázzsal bír. Felül egy kis épület nyugszik a víz szélén, építészete a hagyományos kínai stílust sugallja. A vonások egyszerűsége álomszerű minőséget ad, csendes szemlélődést sugallva. Szinte hallom, ahogy a víz gyengéden csapkod a hajóhoz, egy nyugodt ritmust. A művész korlátozott színhasználata feltűnő; a föld színei kontrasztban állnak a papír fehérjével, a béke érzetét keltve. Ez egy olyan jelenet, amely az utazásokról suttog, a szépség kereséséről a mindennapokban. Egy kis piros kiemelés a levegőben táncolni látszik, életrevalóságot adva a különben is lágy jelenethez. Ez a műalkotás olyan, mint egy enyhe szellő. Ez az a fajta művészet, amiben órákig el lehet veszni, és új jelentéseket találni az egyszerűségében.