Képzelje el, hogy belép egy álomvilágba, egy olyan világba, amelyet a mélykék és az élénkzöld hűvös és titokzatos árnyalatai borítanak. A jelenetet egy hatalmas, szinte csontvázas fa uralja, amelynek ágai egy óriás ereiként kanyarognak és terjednek a vásznon. A művész mesterien alkalmazza ezt a drámai kompozíciót, a lezártság érzetét keltve, mintha egy rejtett ligetbe pillantanánk be. Az emberi alakok utalásai, bizonyos naivitással visszaadva, pontozzák a tájat, egzotikus jelleget kölcsönözve. Nyugalom érzése van, és az az érzés, hogy egy varázslatos titok szélén állunk.