A műalkotás a Szajna partján egy csendes jelenetbe repít. A víz, a kékek és zöldek csillogó kiterjedése, tükrözi az eget, a felhőket és a távoli épületeket. A művész rövid, törött ecsetvonásainak használata nyilvánvaló, az impresszionista stílus védjegye, amely a mozgás érzetét kelti, és megragadja a fény és a légkör mulandó tulajdonságait.

Vörös tetőcseréppel ellátott épületek és buja zöldövezet szegélyezi a folyópartot, ami egy békés, vidéki környezetre utal. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, az előtérben egy fából készült szerkezet található, amely a tekintetet a csónakokhoz és a távoli horizontra vezeti. A színpaletta visszafogott, a természetes tónusokra összpontosítva, ami fokozza a nyugalom és a derű általános érzését. Könnyű elképzelni a víz enyhe csobbanását és a fák közt susogó szellőt, ami egy igazán magával ragadó élményt teremt.