A mű a Szajnán töltött pillanatot örökíti meg, melynek vize homályos ég alatt csillog. A jelenet a folyó tevékenységétől pezseg; hajók, melyek közül néhány füstöl, a vízben hajóznak; uszályok horgonyoznak a parton. Egy katedrális távoli tornyai emelkednek ki a városképből, és az egész jelenet texturált, szinte pointillista stílusban jelenik meg, ami a vízen táncoló fény benyomását kelti. A színek tompítottak, zöldekkel, kékekkel és barnás árnyalatokkal, ami a nyugalom és a nosztalgia érzését idézi.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a folyó kettévágja a vásznat, és a szemet a háttérben lévő építészeti részletek felé irányítja. A technika a fény és a légkör mulandó tulajdonságainak megragadására helyezi a hangsúlyt, lágy mozgás érzetét és békés, szinte álomszerű minőséget kelt. Visszavisz abba az időbe, amikor az élet lassabb és átgondoltabb volt.