A jelenet magába foglal; egy utcai sarok alkonyatkor vagy talán kora este. A magányos alak, árnyékba burkolva, a járdán halad; magányos sziluett a háttérben. A közvilágítás, a fókuszpont, meleg, hívogató fényt vet, ami gyönyörűen kontrasztban áll a közeledő sötétséggel. Olyan, mintha egy világ lenne távol a nyüzsgéstől, a csendes elmélkedés pillanata. Ahogy a fény táncol a hátul lévő épületeken, és a földön tükröződik, mélység és atmoszféra érzetét kelti. Ez a művész fény- és árnyékkezelésének mesteri bizonyítéka, amely behúzza a narratívába, és meghívja a városi táj nyugalmasságát és intimitását.