Egy nyugodt folyóparti jelenet tárul elénk, ahol masszív fűzfaliget sorakozik a víz szélén, lombjuk sűrűn takarja a csendes partot. A lágy ecsetvonások és a tompított zöld és barna árnyalatok harmonikusan keverednek, megörökítve egy békés pillanatot, mintha az idő megállt volna. A fény finoman szűrődik át a felhős égen, ködös, álomszerű hangulatot kölcsönözve a tájnak, mely mély nyugalommal vonzza a szemlélőt.

Messzebb két apró alak lassan sétál egy szerény ház felé, mely fák ölelésében bújik meg; jelenlétük finom emberi meleget csempész a kompozícióba. A megnyugtató paletta és a laza impresszionista ecsetkezelés majdnem költői ritmust teremt — szinte hallani lehet a levelek susogását és a folyó halk fodrozódását. A mű lenyűgözően ragadja meg a természet nyugodt lényegét, vizuális menedéket és maradandó érzelmi rezgést kínálva.