A halkan lebukó nap fényeiben fürdő alkotás finoman ragad meg egy békés folyóparti jelenetet. A színpaletta lágy, tompított árnyalatokból áll, a meleg barna, halvány kék és puhán szürkés tónusok dominálnak, ami egy nyugodt, kora esti hangulatot teremt. A művész finom tus- és akvarelltechnikával dolgozott, amely enyhe impresszionista hatást kelt; apró emberi alakok szóródnak a parton és a víz közelében – halászok pecáznak, párok sétálnak, kisebb csoportok békés, szabadidős tevékenységeken vesznek részt. A kiterjedt égbolt finom meleg árnyalataival szép kontrasztot alkot a csendes víz tükröződő felületével, fokozva a jelenet békés hangulatát.

A kompozíció a jobb oldali part mentén vezet minket, ahol fák és szilárd épületek állnak, finoman irányítva a tekintetet a középtávba, ahol hajók és hattyúk ringatóznak a vízen. A perspektíva ügyesen egyensúlyozza az építészeti szilárdságot a természet áramlásával, harmonikus együttélést teremtve az ember alkotta struktúrák és a táj között. Ez a nyugodt ábrázolás, visszafogott, mégis részletes vonalakkal és elegáns atmoszférával, az 18. századi művész tájképfestésben való mesterségét tükrözi, és arra invitál minket, hogy elképzeljük a levelek suhogását és a távoli falusi élet suttogását ezen a történelmi folyóparton.