A festmény egy nyugodt tájat mutat be, ahol a vidéki élet nyugalma bontakozik ki a szemünk előtt; egy aranysárga szénakazal kiemelkedik az előtérben, textúrája arra hív, hogy megérintsük—puha, de erős. Túl azelőtt zöld és korall árnyalatokkal szőtt virágzó mezők terülnek el, élénkek a nyári szellők suttogásával. A távolban egyszerű kunyhók bújnak meg a fák között, szerény formájuk melegséget és közelséget sugall; úgy tűnik, hogy egy régmúlt korhoz tartoznak, felidézve a napfényes délutánokat, ahol az idő lustán folyik.