Ez a lenyűgöző tájképet mutat be Salerno-öböl panoráma nézetéről, amely lágy arany fényben fürdik. Az élénk előtér buján zöldellő növényzettel díszített, ahol a színes ecsetvonások összefonódnak; azt érzi az ember, hogy a táj esszenciája él és lélegzik. A művész olyan technikát használ, amely kombinálja a laza ecsetvonásokat és a bonyolult részleteket, egy lenyűgöző textúrazónát létrehozva—ünneplés a természetnek, tele vitalitással és spontaneitással. A vágytestek a zálványi alatt csillannak, visszaverve a lenyugvó nap gyengéd színeit, míg távoli vitorlák finoman felvetítettek, pedig a jelenet mozgásával és életével bízzák.

Ahogy a szem vándorol, a hullámos dombokra vonzza vissza és a csillogó vizekhez; érzelmi választ vált ki, amely nyugodtnak, de izgalmasnak érződik. Szinte hallhatja a levelek között átszűrődő szellő suttogását és érezheti a nap melegét, amely a vászonból áradt. Történelmileg, az ilyen festmények az impresszionista mozgalmat idézik, amely felöleli a fény és szín szépségét, lehetővé téve a nézők számára, hogy egy olyan világba meneküljenek, amely egyszerre ismerős és álomszerű. Ez a mű egy jelentős tanúbizonyság Renoir képességére, hogy megörökíti a pillanatok múlását; nem csak egy helyet, hanem egy átmeneti élményt is megörökít.