A műalkotás egy napsütötte tengerparti jelenetet mutat be, melyet egy nagyszerű, elterülő fenyőfa dominál; sötétkék-zöld lombozata élesen kontrasztban áll a lágy, ködös éggel és a távoli hegyekkel. A művész technikája lenyűgöző; a pointillizmust használva a kompozíció számtalan apró színpontból épül fel. Távolról ezek a pontok összeolvadnak, mélység és vitalitás érzetét keltve, mintha ezer apró ékkő fogná a fényt.

A fa alakja, mely az ég felé nyúlik, a természet erejét és nyugalmát testesíti meg. A jelenet a tenger felé terjed, melyet a vitorlások gyengéd jelenléte tarkít. Mindezek együttesen a mély nyugalom pillanatát nyújtják, mintha valaki hallhatná a hullámok gyengéd simogatását a parton. A kék, zöld és lila színek felé hajló paletta a nyugalom érzését fokozza, míg a leveleken átszűrődő meleg fény melegséget ad.