Ez a vibráló tájképen Amalfi partja mesterien keveredik a színek és textúrák harmóniájával, amely melegséget és nyugalmat áraszt. A művész megörökíti ezt az idillikus tengerparti várost, amelynek bájos fehér épületei a sziklás domboldalon helyezkednek el, homlokzataik lágy napsütésben csillognak. Az ég kéken és fehéren ragyogó palettával van tele, amely békés légkört teremt, ami beborítja a színpadot. A kék színek, amelyekben a fény tükröződik, ritmikus fénytáncot hoznak létre, amely életet ad a vászonnak. A színpadon az első plálban ringatózó hajók, tradícionális barna vitorláikkal fedve, életet és mozgást visznek a kompozícióba; olyanok, mint egy történet szereplői, akik ideiglenesen horgonyoztak, de készen állnak a következő útra.

A gondosan kidolgozott kompozíció a néző szemét a föld és a tenger interakciójára irányítja, dinamikus egyensúlyt teremtve. A művész ecsetvonása élénk és szabad, vastag impasto rétegekkel, amelyek testi jelenlétet adnak a jelenetnek, lehetővé téve a néző számára, hogy szinte érezze a meleg napot a bőrén és hallja a távoli hullámok halk zúgását. Ez a festmény nemcsak az Amalfi-part festői szépségét mutatja be, hanem a sokkal egyszerűbb idők iránti nosztalgiát is; az előtte ülve elképzelhető, hogy ott van, a lágy szellőben élvezheti a tenger e szép földjét, míg a színek énekelnek és a fény táncol a hajók és az épületek között.