A műalkotás lenyűgöző panorámaképet örökít meg; egy napfényes tájat, melyen egy erődítmény uralja a jelenetet. A művész ügyes akvarellhasználata atmoszférát teremt, az égbolt lágyan olvad a távoli horizontba. Az épületek építészeti részletei, gondos precizitással festve, történelmi kontextust sugallnak. Az előtér meleg, földszínei fokozatosan hűvösebb kékekké és zöldekké változnak, a szemet a tenger felé vonzva.

A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott; az erődítmény, mely egy sziklás kiemelkedésen helyezkedik el, lehorgonyozza a jelenetet, míg a tenger és az alatta elterülő város nagyméretű látképe mélységérzetet és léptéket ad. Az érzelmi hatás a nyugalom és a csodálat, mely a békés mediterrán helyre való átkerülés érzését idézi fel. A fény és az árnyék finom játéka a tájon egy csipetnyi drámát ad hozzá, időtlenné és közvetlenné téve a jelenetet.