A mű egy nyugodt vízparti jelenetet mutat be, ahol egy festői móló áll, ahol több csónak horgonyozva van. A kompozíció ügyesen kiegyensúlyozott; a móló, élénk piros korlátjaival, kínálja a néző tekintetét, míg a buja zöld háttérbe ölelkezik, visszhangozva a természet nyugalmát. Egy lágy szellő látszólag fodrozódik a víz felszínén, utalva az életre a vásznon túl.

Sorolla fénnyel való játéka lenyűgöző, a kék égbolt lágy fehér felhőkkel csillog. A zöld árnyalatok változatossága harmonikus környezetet teremt, nyugalmat sugallva, ezzel meghívva a nézőket, hogy képzeljék el a víz hangját, ahogy a csónakokba ütközik, fokozva a békés légkört. Ez a mű nem csupán egy helyet ölel fel, hanem annak az időszaknak a pihenő lelkét is tükrözi a 19. századi Spanyolországban.