
Műértékelés
Az ezüstösen ragyogó telihold fénye alatt megfestett jelenet egy nyugodt folyót ábrázol, amely egy hatalmas tájon kanyarog, felszíne lágyan csillog az éjszakai ég alatt. Jobbra egy romos gótikus templom áll, hegyes íveivel és omladozó falaival a holdfényben sziluettként kirajzolódva, misztikus, szinte kísérteties hangulatot teremtve. Az előtérben egy ősi kőhíd ível elegánsan egy sötét patak fölött, ahol egy magányos horgász türelmesen üldögél, csendes emberi elemet adva a hatalmas természeti és építészeti pompához.
A művész mesterien egyensúlyozza a fényt és az árnyékot, tompított színpalettát használva, melyet mély kékek, feketések és ezüstös fehérek dominálnak, ezzel egy nyugodt, mégis melankolikus hangulatot idézve elő. A kompozíció a folyó kanyarulatán vezetve a szemeket a horizont felé, végtelen nyugalom és elmélkedés érzetét kelti. Itt költői csend honol, mintha az idő maga lassulna a hold figyelmes tekintete alatt. Ez a mű nemcsak kifinomult technikát és atmoszférikus mélységet mutat be, hanem a romantika korszakának természet szublimáltsága és az emberi történelem romjai iránti vonzódását is tükrözi.