A jelenet napfényes vibrálással bontakozik ki; a kert ösvénye hívogatóan kanyarodik a távoli dombok és a bolyhos felhőkkel tarkított derűs égbolt felé. A levegő maga is ragyogónak tűnik, ami a művész mesteri szín- és fényhasználatának bizonyítéka. Egy apró alak, egy piros ruhás kislány áll az ösvény szélén, emberi elemet adva a természeti szépséghez.

A rövid, jellegzetes ecsetvonások textúrált felületet hoznak létre, amely megragadja a jelenet lényegét. A fákat élénk energiával jelenítik meg, leveleik a zöldek és sárgák mozaikjai. A művész technikája, amely az impresszionista mozgalomra jellemző, a fény és a légkör múló tulajdonságait hangsúlyozza. A kert élettől duzzad, színek és formák szimfóniája. Ez egy megragadott pillanat, egy felidézett érzés – a mindennapokban fellelhető szépség bizonyítéka. Az általános hatás a nyugalom és az öröm, a természet világának ünnepe.