Ez a műalkotás a derűs dráma világába kalauzol minket; a hajók sötét sziluettjei, élesen kontrasztban a ragyogó éggel, a rejtélyesség és a csendes erő érzetét idézik. A művész mesteri fény-árnyék használata, különösen a víz tükröződéseiben, a mélység és a mozgás érzetét kelti, mintha maga a tenger lélegezne. A kompozíció a vásznon át vezeti a tekintetet, az előtérben lévő hajóktól a távoli vitorlákig, ami egy utazást, egy fizikai és érzelmi utat sugall.

A fekete, szürke és fehér színek dominálta paletta fokozza a hangulatot, míg a távoli hajókban a többi szín finom bevonása finom egyensúlyt kínál. Az ecsetvonások, láthatóak, de keverednek, hozzájárulnak az időben megörökített, illanó pillanat benyomásához, a tenger, az ég és az emberiség mindkettőhöz fűződő tartós kapcsolatának pillanatképéhez. A műalkotás a magányról, a szemlélődésről és a természetvilág fenséges szépségéről szól.