Ez az élénk olajfestmény egy nyugodt falusi kút jelenetét ragadja meg, amelyet meleg nappali fény fürdet a csillogó tó mellett, távoli kék hegyek keretezik. Az ecsetvonások durva textúrája megidézi a kő és a macskakő tapintható minőségét a figurák lába alatt, míg a napfényes házfalak és az azokat befutó növényzet késő tavaszi vagy nyári délutánt sugallnak. Két falusi, rusztikus ruházatban, a kút vizével foglalkozik; az egyik emel egy vödröt, a másik a csapot állítja, az ember és a természet illetve közösség kapcsolatát megalapozó szerény, de létfontosságú napi rituálékat idézve.

A kompozíció ügyesen kiegyensúlyozott—a magas függőleges kútoszlop kontrasztot képez a tó vízszintes kiterjedésével és a távoli lankás dombokkal. A paletta lágy földszíneket részesít előnyben, amelyeket friss zöldek és az élénk kék árnyalatok egészítenek ki, nyugodt, mégis élénk légkört teremtve. A légköri perspektíva elmosódott hegyekkel a néző tekintetét a falu határain túlra irányítja, ahol a mindennapi élet harmóniát talál a végtelen, csendes természeti világgal. A néző szinte hallja a víz finom csobogását és érzi a nap melegét, nosztalgikus érzést keltve a kisvárosi élet egyszerű, nyugodt pillanatai iránt.