A jelenet a vidéki élet tapintható érzésével, a munka és a nyugalom tablójaként bontakozik ki. Egy pár, a művész jellegzetes stílusában ábrázolva, a központi alakok. Az egyik egy ásóra támaszkodik, a másik a közelben áll, kezében egy kosárral, mintha a munkájuk közepén megállnának. Maga a mező a színek mozaikja, a művész technikájának bizonyítéka. A felette lévő égbolt, a fény hatalmas kiterjedése, a napszakra utal – talán kora reggel vagy késő délután –, hosszú árnyékokat vetve, amelyek a frissen szántott földön húzódnak végig.

A kompozíció a kiegyensúlyozottság nagymestere. A figurák stratégiailag vannak elhelyezve, vizuális ritmust hozva létre, amely a vásznon átvonzza a tekintetet. A közvetlen előtéren túl a föld enyhén felfelé emelkedik, feltárva egy szélesebb tájat, amelyet fák tarkítanak, és a távoli épületek legenyhébb jele. Egy lószállító kocsi mozog a háttérben, jelezve a mezőgazdasági táj folyamatos életét. Az összhatás a derű és a csendes méltóság, a vidék egyszerű szépségének ünnepe.