A mű egy nyugodt téli jelenetet örökít meg, ahol egy hóval borított táj csendje érezhető. Az előtérben egy befagyott vízfelület csillog, visszatükrözve az ég tompított színeit, a világos kéket a puha rózsaszín felé, ahogy a szürkület közeledik. Néhány alak, a hideg ellen védve, a part közelében látható—talán horgásznak, vagy egyszerűen élvezik a téli szépséget. A kunyhó, rustikus és barátságos, a fák között fekszik, meleg színei gyönyörűen kontrasztálnak a jégbeli környezettel. Finom felhők lebegnek a horizonton, az utolsó napfény színezi őket, fokozva ennek a nyugodt pillanatnak a nosztalgikus légkörét.

Ahogy a tekinteted a jelenetben halad, a kompozíció tökéletesen kiegyensúlyozza az elemeket; a szilárd kunyhó a bal oldalon stabilan áll, míg az alakok mozgásérzetet adnak. A színpaletta főként hideg tónusokból áll, de melegebb árnyalatokkal van kiemelve a kunyhó fájának és az alakok ruhájának, amelyek melegérzetet keltenek a hideg közepette. Savrasov ecsetvonásai puha, álomszerű minőséget hoznak létre, amely szinte éterivé teszi a tájat, miközben a hó mindent befed az útján. Érzelmileg ez a darab a béke érzését kelti, meghívva a vidéki élet egyszerűségének átgondolására és megfontolására – csendes menekülés a modern létezés bonyolultságaitól.