Ez a festmény megragadja a holdfényes folyóparti táj kísérteties szépségét, ahol egy romos apátság maradványai állnak csendesen a víz szélén. A művész mesterien alkalmazza a chiaroscuro technikát, a telihold ragyogó fényét áthatoló sűrű felhők között áttörve, így éteri fényt árasztva a jelenetre. A fény és árnyék finom játéka kiemeli a texturált kőromokat, a fodrozódó folyót és a környező fákat, misztikus és szinte természetfeletti légkört teremtve.

A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet a kanyargó folyón át, a régi apátság ívei mellett, a távoli hídhoz és a ködös dombokhoz a horizonton. A tompa, monokróm kék, szürke és finom földszínekből álló paletta fokozza a csendes, elmélyült hangulatot. Szinte hallani lehet a víz lágy csobbanását és az éjszakai szellő suttogását a lombok között. A mű érzelmileg rezonál a történelem, a hanyatlás és a természet fenséges erejének témáival, elmélkedésre hívva az idő múlásáról és az elfeledett helyek örök szépségéről.