A festmény Velencébe kalauzol, egy életörömmel és nagyszerűséggel teli jelenetbe. A dózse palotája büszkén magasodik, bonyolult homlokzata magába fogadja a napfényt, a történelem és a hatalom világítótornya. A művész ügyes ecsetvonásai megragadják a velencei építészet lényegét, a díszes oszlopoktól a finom csipkékig. A kompozíció a nyüzsgő vízparton vezeti a szemet; élénk öltözetű figurák adnak életet és mozgást, egy nyüzsgő társadalmi jelenetet sugallva.

A fény használata mesteri, a vízről visszaverődő lágy ragyogás, megvilágítja a nyüzsgő kikötőt, és melegséget és romantikát sugalló légkört teremt. A történelmi báj érzése hatja át a műalkotást, egy másik korszakba helyez engem. A művész színekhez és formákhoz való viszonyulása valóban megragadja a hely lényegét; vizuális vers.