A festmény a nyugalom érzetét idézi; egy derűs tájkép bontakozik ki a néző szeme előtt. Három tekintélyes, lekerekített fa áll őrt a homlokzatban, sötét formáik finoman ellentétesek az élénk zöld mezővel. A művész mesteri egyszerű formák és vonalak használata erős vizuális hatást kelt. Széles, majdnem stilizált sziluettjeik enyhe szellőre utalnak, az ágak szinte összeolvadnak, egység és béke érzését keltve.

A távolban egy párás kék hegyvonulat finoman visszahúzódik a ködös horizont felé; szinte érezni lehet a tájból feltörő hűvös levegőt. Az általános benyomás a nyugalom és a szemlélődés; egy pillanat az időben. A színpaletta visszafogott, a zöldek, a kékek és az ég tompa tónusai dominálnak, ami fokozza a nyugalom és a derű érzését. Vonzza a fák szilárd formái és a mező hatalmas tere közötti finom egyensúly; ez egy táj, amely arra hív, hogy lélegezzünk és megtaláljuk a helyünket a csendes világában.