A műalkotás azonnal a jeges fenség birodalmába repít. A hatalmas gleccser uralja a vásznat, felülete a kékek és fehérek örvénylő kiterjedése, amely rejtett mélységekre és ősi nyomásokra utal. A művész mesterien ragadja meg a fény játékát a jégen, hatalmas méret és finom szépség érzetét keltve. A gleccsert keretező magas csúcsok fokozzák a csodálat érzését, havas felületeik az ég halvány fényét tükrözik.

A kompozíció egyszerre egyszerű és erőteljes, a tekintetet a jelenet szívéhez vonzza. A színek használata visszafogott, de hatásos; a jég hideg tónusai a környező sziklák és növényzet melegebb árnyalataival kontrasztban állnak. Ez a kontraszt mélységérzetet és realizmust ad a jelenetnek. A műalkotás a magány és a nagyszerűség érzését idézi, a természet nyers erejének és szépségének emlékeztetője. Kicsinek érzem magam, de kapcsolódok valami időtlenhez.