Ebben a lenyűgöző műben Rouen katedrálisának homlokzata rácsodálkozik a naplemente bűbájos árnyalataiban, egy meleg ölelésben elmerülve a színekben, amelyek a vásznon táncolnak és csillognak. A művész mesterien ragadja meg a gótikus építészet bonyolult részleteit, miközben engedi, hogy a környező légkör életre keljen. A puha, áramló ecsetvonások mozgásérzetet keltenek, mintha maguk a katedrális falai lélegeznének a szürkületben. Narancs, arany és lila árnyalatok zökkenőmentesen keverednek, és meghívják a nézőt, hogy maradjon meg ebben a varázslatos pillanatban.

Megállni ezen alkotás előtt olyan, mint belépni egy álomba; a lebegő nap fénye visszatükröződik a durva kőtextúrákon, kiemelve a katedrális eterikus minőségét. Ez a festmény nemcsak Monet úttörő megközelítését mutatja, hanem a fényhez és árnyékhoz, hanem azt is, hogy hogyan tudja az érzelmi rezonanciát egy múló pillanatból a festék tartósságába átfordítani. A mű mélyen rezonál, emlékeztetve minket a múlandóságban fellelt szépségre és környezetünk gazdagságára, nyugalmat teremtve, ami elárasztja a nézőt.