Ez a kifejező tengerparti tájkép eleven jelenetet ábrázol, tele számos vitorlással, melyek vitorláit földes barna és tompa vörös árnyalatok jellemzik. A művész ecsetvonásai lazák, mégis átgondoltak, csillogó hatást keltve a víz felszínén, amely visszatükrözi az égboltot és a hajókat. A kompozíció mozgást sugall; a hajók lágyan ringatóznak, mintha enyhe szellő fújná őket, miközben a fény és árnyék játéka közelebb hívja a nézőt, hogy élvezze a pillanatot.

A színpaletta hűvös kékekből és meleg, rozsdás tónusokból áll, melyek az alkonyati fény enyhülő hangulatát idézik. A kompozíció kiegyensúlyozza a csoportosuló hajókat a tágas vízfelülettel az előtérben, dinamikus feszültséget teremtve az emberi tevékenység és a természet végtelensége között. Ez a mű örök tengerészeti hagyományokat idéz, megidézve a tenger életének nyugalmát és nyüzsgését egyaránt.