Ez az élénk jelenet egy ipari pillanatot ragad meg a folyó partján, egy borús nap lágy, szórt fényében. Egy gőzkazán-os daru, amelynek sziluettjét sötét füstoszlop jelzi, magasodik a parton, gépi karja kinyúlik a vízi forgalom felé – megindító szimbóluma az ipari korszak és a természet találkozásának. A lágy ecsetvonások életet lehelnek a lombokba, ahol a sűrű zöld lombkorona gyengéden hajlik a part menti épületek fölé, nyugodt kontrasztot teremtve a mechanizmus zajával szemben. A színpaletta tompa földszíneket, hideg kék és szürke árnyalatokkal keverve használ, így nyugalmas, elmélkedő hangulatot áraszt, amely suttogja az idő múlását és az emberi vállalkozás csendes erejét.