A műalkotás a Temzén töltött pillanatot ragadja meg, egy olyan jelenetet, amelyet London ipari lehelete töltött meg a 20. század elején. A művész mesterien használta a finom vonalakat, mélységérzetet keltve; a víz a városképet tükrözi, az ég pedig a zuhogó eső ígéretével és a gyárak füstjével telített. Szinte hallom a folyó gyengéd loccsanását a fa cölöpökhöz, a távoli vonat zúgását, a szél suttogását az állványzaton.

A kompozíció lenyűgöző: a Szent Pál-székesegyház impozáns kupolája horgonyozza a bal oldalt, míg a jobb oldalt az ipari szerkezetek formái és egy kikötött hajó határozzák meg. A művész monokróm palettaválasztása időtlen minőséget kölcsönöz a jelenetnek, melankólikus szépséget, amely nosztalgikus érzést kelt a letűnt kor iránt. A metszési technika hozzáad a teljes textúrához, a műalkotást szinte tapinthatóvá téve.