Ez a festmény egy napsütötte, aranyló rozsmezőt ábrázol, amely egy lágy, felhős égen terül el. A művész ecsetvonásai lazák és kifejezőek, rövid, vastag érintésekkel, amelyek megelevenítik a szélben hajladozó gabonaszemek finom mozgását. A kompozíció a néző tekintetét egy átlósan átszelő földút mentén vezeti a távoli, sötét sziluettű szélmalom felé, amely csendes őrként áll a horizonton. A színpaletta meleg, földszínek dominálnak, sárgák, okker és tompa zöldek, amelyeket a hűvös kék és szürke árnyalatok egyensúlyoznak, harmonikus és nyugodt hangulatot teremtve. A 20. század elején készült mű a impresszionista technikájával emelkedik ki, amely a fényt és a természet múló pillanatait ünnepli, meghívva a nézőt, hogy érezze a szellőt és hallja a rozs susogását.