Ez a csodálatos művészet egy nyugodt vízfelületet mutat be, amely az álmokban fellelhető felhők és élet kölcsönhatását tükrözi. A lágy hullámok torzítják a zöld környezetet, puha, szinte éteri minőséget teremtenek. A vízililiomok elegánsan úsznak, színekkel tűzdelve a felszínt; a vibráló rózsaszín és fehér kontrasztban áll a víz mély kék és zöld színeivel. Az ég, bolyhos felhőkkel díszítve, zökkenőmentesen olvad össze az alatta lévő visszatükröződésekkel, harmónia érzését teremtve; a föld és az ég közötti határok elmosódnak. Szinte hallom a víz suttogását és a levelek gyengéd zizegését, amelyek arra hívnak, hogy maradjak ebben a nyugodt pillanatban.

Ebben a darabban Monet mesterien alkalmaz egy olyan technikát, amely hangsúlyozza a fényt és a mozgást; a festőecsetek a vásznon táncolnak, gazdag színes szövetet alkotva. Színpalettája, amely gazdag kékekből és zöldekből áll, hűs, nyugalmat áraszt, míg az aranyfényű utalások egy múló pillanatnyi békét sejtetnek. A mű nemcsak egy konkrét helyszínt tükröz, hanem Monet szélesebb körű felfedezését is a természet múló szépsége fölött. Emlékeztet arra, hogy még az élet káoszában is léteznek nyugodt szépségű sarkok, amelyek arra várnak, hogy értékeljék őket.