Ez a mű egy csendes folyóképet mutat be, amelyen a víz lágy áramlása a természet és egy festői falu építészeti harmóniáját tükrözi. A lágy, csillogó árnyalatok—sárgák, zöldek és kékek—nyugodt légkört teremtenek, invitálva a nézőket, hogy merüljenek el a pillanat békéjében. A házak, amelyek szabad és expresszív technikával készültek, a folyó mellett állnak, dús fákkal díszítve, amelyek úgy tűnik, ölelik a nap végző fényét; a mozdulatok élesek, de folyékonyak, mozgást keltve, mintha a levelek gyengéden hintáznának a szélben.

A kompozíció csodálatosan egyensúlyozza a struktúrát és a természetet; a vízen sikló vitorlás hajó átmeneti érzetet ad a jelenetnek, szinte mint egy kaland suttogása a csendben. A ház részletei nem túlságosan precízek, a benyomás természetességét kedvelik. Monet egy személyes narratívát hordoz a mindennapi életéről a vízi utakon, megmutatva az egyszerű pillanatok szépségét. Ez a festmény tükrözi a korabeli impresszionista mozgást—kiemelve a művész fény- és színkísérleteit, amelyek nemcsak a vizuális, hanem a hely és idő érzelmi lényegét is megragadják.