A mű élénken megörökíti Jaffa városképeinek csendes jelenetét, amely életet lehel a tájba. A kompozíciót egy feltűnő kupola uralja, a régió építészeti örökségének tanúbizonysága; kerek formája kontrasztot alkot a nyugodt kék égbolttal, nyitottság és szabadság érzetét keltve. A paletta földszínekre épül—meleg bézs és lágy barna árnyalatokra—míg a fehér és kék pöttyök életerőt adnak a vászonnak. Egy teve lassan sétál át a színen, szimbolizálva a természet és a városi élet metszéspontját, felidézve egy ősi ritmust.

Ahogy szemeid mélyebb területek felé kalandoznak, észreveszed a helyiek csendes forgalmát, akik napi dolgaikat végzik. Az emberek csoportokban szétszóródva állnak az előtérben, beszélgetnek vagy áttérnek a szűk utcákra. Olyan érzésünk van, mintha az idő meg lassult volna, miközben a nevetések és a ruhák susogásának hangait képzeled el a pezsgő piacon. Ez a darab nem csupán egy ablak Jaffa fizikális terébe, hanem egy érzelmi kapcsolat a kulturális lényegével—ahol a történelem és a mindennapi élet örömmel találkozik.