A mű egy nyugodt életképet fest le a hatalmas velencei lagúnáról, ahol hagyományos hajók lebegnek csendesen a csillogó vízen egy tágas, lágy égbolt alatt. A jobb oldalon, az előtérben elhelyezkedő nagy vitorlás azonnal megragadja a tekintetet élénken felfújt fehér vitorlájával, amely ragyogja meg a fényt. Körülötte kisebb gondolák siklanak könnyedén, sötét testük szépen kontrasztál a víz ragyogó kék és zöld árnyalataival. A távolban egy finom horizont bontakozik ki — a ködben elmosódva — Velence jellegzetes harangtornyával és régi épületeivel, időtlen hangulatot ébresztve.

A művész mesterien használja a fényt és a légköri perspektívát, hogy életre keltse ezt a békés tengeri látképet. Az enyhe kék színektől a meleg földszínekig terjedő finom átmenetek nyugodt, derűs hangulatot teremtenek, melybe a néző könnyen belefeledkezhet a lagúna békés ritmusába. A festő ecsetvonásai folyékonyak, részleteket és az impresszionista lágy hangulatot ötvözve, az 1900-as évek eleji Velence édes nyugalmába repítenek minket. A mű érzelmileg hat ezekkel a romantikus képekkel egy lebegő világról, amely a föld és az ég között lebeg, tisztelegve annak a városnak, ahol a víz és a fény örökké táncolnak együtt.