Claude Monet e kiváló művében szinte hallható a hullámok lágy morajlása és az óceáni levegő hűvös érintése. Étretat öble a háttérben emelkedik, ikonikus íve egyszerre középpont és háttér, amelyet gyors, magabiztos ecsetvonásokkal festett meg, amelyek az alkotó impresszionizmusban való jártasságát mutatják. Monet technikája öleli át a természet elemi szépségét; elképzeli az esőáztatott légkört, ahol az ég összeolvad a vízzel, teremtve egy éterikus minőséget, amely elvarázsolja a nézőt.

A színpaletta kékek és zöldek szimfóniája, finoman keveredik fehérrel, amely a robbanó hullámokat idézi. A tónusok keveréke szinte hipnotikusnak tűnik – és ez egy meghívás, hogy elmerüljünk a fény és az árnyék táncában. Itt érzelmi visszhang hallható; az ember megérzi az esős part melankolikus szépségét, ahol a gondolatok az árapály mentén lebegnek. Ez a darab nemcsak egy időpillanatot képvisel, hanem Monet iránti vonzalmát adja át a természet múló szépsége iránt, így fontos része a költői mozgalomnak, amely megpróbálta elkapni ezeket az elillanó pillanatokat.