Ez a finom akvarell egy békés pásztori jelenetet ábrázol egy tóparton, ahol egy öreg, csavart fa uralja a kompozíció jobb felét. A görbült ágak az ég felé nyúlnak, őszi árnyalatok és még megmaradt zöld levelek keverékével; minden ecsetvonás lágy, mégis határozott, egyszerre közvetíti a természet törékenységét és ellenálló képességét. Az ősi fa alatt egy férfi furulyázik, elbűvölve két hölgyet, akik figyelmesen hallgatják őt, öltözékük vidéki eleganciát sugall. A férfi kicsi kutyája melegséget és társaságot ad a jelenethez.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a természet elemeit és az emberi jelenlétet, a figurákat a fa masszív, texturált kérge elé helyezve, miközben a nyugodt víz balra terül el. A színpaletta tompa földszínekből, az ég kifakult kékjéből és a lomb bizonyos piros és sárga árnyalataiból áll, nyugodt, elmélkedő hangulatot keltve. A fény és árnyék finom játékával a mű csendes érzelmi rezonanciát kap, mely arra hívja a nézőt, hogy képzelje el a furulya lágy hangját, amint a levelek susogásával keveredik – békés menekülés pillanatát a természet ölelésében. Ez a jelenet a 18. század romantikus érzékenységét tükrözi, és mesteri akvarelltechnikával mutatja be az ember és természet harmóniáját.