Ez a bájos jelenet egy élénk, mégis nyugodt pillanatot ragad meg egy közparkban, finom impresszionista stílusban megfestve. A kép közepén egy vékony törzsű fa áll, amely természetesen osztja fel a kompozíciót, miközben a természetes fény lágyan szűrődik át a lombkoronán. Körülötte alakok — főként nők és gyermekek — sétálnak vagy játszanak, formáik enyhén elmosódottak, ezzel a mozgást és a pillanat mulandóságát érzékeltetve. A háttérben buja zöld növényzet borít egy magas partot, melyet rózsaszín virágok tarkítanak, élénkséget adva a képnek. A festő ecsetvonásai lazák, mégis céltudatosak, lehetővé téve a színek összemosódását és csillogását a pettyes fényben. A paletta főként lágy földszínekből, zöldből és időnként kékből áll, megteremtve a nyugodt délutáni hangulatot. Szinte hallani lehet az élet neszeit — a gyerekek nevetését, a levelek susogását és a kert mögötti város távoli zúgását.