A tájkép kibontakozik előttünk, a zöld és arany tónusok szimfóniája. A víz, egy sebesen folyó patak, utat tör a jeleneten át, mozgása a fény és az árnyék kölcsönhatásában rögzül. A magasba nyúló fák, csavarodott ágaikkal, keretezik a kompozíciót, mélység és bezártság érzetét keltve. A művész ügyes ecsetvonásai tapintható levegő- és atmoszférát idéznek; szinte érzem a szellőt.

A színpaletta gazdag és változatos, a lomb zöldjei és barnái a leveleken átszűrődő arany napfénnyel keverednek. Az ég, a felhős kék hatalmas kiterjedése, egy kis drámát ad a csendes jelenethez. Egy magányos alak, egy apró sziluett sétál egy ösvényen, magával ragadva a tekintetet a táj mélyére, utazást, személyes felfedezést sugallva. Az általános hatás a nyugalom és a csendes elmélkedés.