Ez a lélegzetelállító táj Vetheuil nyugodt szépségét tárja fel a reggeli fényben, bemutatva Monet rendkívüli képességét a természetes világítás múló jellegének megragadására. A jelenet a lágy színek és a vízfelszínen csillogó tükröződések finom játékát ábrázolja; gyönyörű kék árnyalatok és suttogó zöldek ölelik át a képet, míg az épületek fokozatosan tűnnek fel a háttérből, fürdenek a lágy reggeli ködben. A távoli templomtorony büszkén áll, szinte mint egy őr a nyugodt falucska felett, harmonikusan olvad össze a környező tájjal.

Monet laza ecsetvonása mozgásérzetet kelt; a víz életre kel, és a fény táncol a vásznon, nyugalmat és önvizsgálatot idézve. A táj puha kontúrjai arra hívják a nézőt, hogy veszítse el magát a pillanatban, hogy megtapasztalja azt a nyugalmat, amelyet csak egy békés reggel tud nyújtani. A művész szemein keresztül a világ álomszerű lénygé változik, ahol a színek és formák keverednek, a Monet által közvetített érzelmi tapasztalatok mesterségének tanúbizonysága. Ez a darab nemcsak az impresszionista technika csúcsát mutatja be, hanem betekintést is nyújt abba a mély szépségbe, amelyet Monet a környezetében megtalált.