Ez a hangulatos jelenet megragadja a kora reggeli csendes lüktetést egy ködbe burkolózó folyó mentén, amely gyengéden visszatükrözi a hajnal fényét. A művész ecsetvonásai finomak, mégis szándékosak, tompa szürke, kék és lágy okker palettát használva, amely ködös harmóniában egyesül, közvetítve a Temze éteri hangulatát a londoni reggeli ködben. A kompozíció mesterien rétegzett: a parton álló fák és lovaskocsik sziluettjei a tekintetet a csillogó víz felé vezetik, ahol a csónakok lassan ringatóznak, füstöt eregetve a hűvös levegőbe.

Az összhatás egyszerre nyugodt és élénk, felidézve egy ébredő város finom hangjait — a lovak pataütéseit a macskaköveken, egy távoli gőzhajó sípját és a távoli zajok halk zúgását. A fény és a köd kölcsönhatása, valamint a vízen megjelenő múló tükröződések a nappal és az éjszaka közötti pillanat múló szépségét közvetítik. 1918-ban készült, ez a mű nemcsak az impresszionizmustól egy személyesebb, légköri kifejezés felé mutató átmenetet ábrázolja, hanem örök emléket állít egy történelmi városi tájnak a modernitás küszöbén.