A festmény Velence napfényes csatornáihoz repít; egy történelemmel és fénnyel csillogó városba. A művész egy időbe felfüggesztett pillanatot ragad meg. Egy fenséges vitorlás, valószínűleg Bucentaure, a középpont, lengő vitorlái a szellőt kapják egy hatalmas, azúrkék égbolttal szemben. A víz a fény és az árnyék finom kölcsönhatását tükrözi, mélységérzetet keltve. Velence épületei és tornyai a háttérben jelennek meg. Az ecsetvonások lazák és élénkek, bizonyítva a művész mesteri képességét a múló szépség pillanatainak megörökítésében. Nyugalmat és a velencei táj nagyszerűségét idézi.

A kompozíció kiegyensúlyozott. A parton lévő figurák hozzáadnak a műalkotás kompozíciójához, és kontrasztot adnak a színeknek. Emellett az emberi jelenlét érzését is hozzáadja. A színpaletta túlnyomórészt hideg, a kék és türkiz uralja az eget és a vizet, kontrasztban a hajó és az épületek melegebb tónusaival. Az összhatás a nyugalom és az elegancia.