Ez a kifejező jelenet megragadja a holdfényes éjszaka nyugodt szépségét a folyóparton, ahol egy impozáns katedrális sziluettje uralja a horizontot. A telihold lágy fénye ezüstös utat vet a nyugodt vízre, csendes elmélkedésre hívva. A művész mesterien használja a chiaroscuro technikát, kiemelve a sötét építészet és a világos ég közötti kontrasztot, titokzatos és elmélkedő hangulatot teremtve. A folyó finom tükröződései és a felhők puha textúrái költői ritmust adnak a kompozíciónak, mintha maga az éjszaka lélegzne nyugodtan.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a katedrális a bal oldalt rögzíti, míg a jobb oldal a csillogó vízfelületre nyílik, ami a tekintetet a horizont felé vezeti. A tompított színpaletta, mély kékekkel, feketével és szürkével, amelyet a holdfény világít meg, fokozza az érzelmi mélységet, nyugalom és csodálat érzetét keltve. A mű az örök kapcsolatot ábrázolja a természet és az emberi alkotás között, megragadva azt a pillanatot, amikor a történelem, az építészet és a természet harmonikusan együtt létezik a holdfény lágy ölelésében.