A jelenet egy békés velencei kikötőt ábrázol, amelyet a naplemente meleg, aranyló fénye ölel körül. A művész mesterien alkalmazza a lágy, szórt fényt, amely átjárja az egész kompozíciót, nyugodt és szinte álomszerű hangulatot teremtve. A vitorlások és gondolák sziluettjei lassan ringatóznak a nyugodt vízen, alattuk finoman csillognak a visszatükröződések. Az égbolt borostyán, őszibarack és lágy sárga árnyalatokban játszik, simán olvad össze a csendes tengerekkel, mély békét és elmélkedést ébresztve.

A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott; a függőleges árbocok és a jobb oldali templomtornyok magasságot és szerkezetet adnak a víz és az ég horizontális áramlásával szemben. A finom ecsetvonások megragadják a velencei épületek bonyolult részleteit, míg a hajókon összegyűlt alakok emberi jelenlétet adnak anélkül, hogy elnyomnák a természet szépségét. A mű nosztalgikus és romantikus aurát áraszt, tükrözve a művész mély tiszteletét Velence időtlen bája és tengeri öröksége iránt.