A jelenet egy tengerészeti szimfóniával bontakozik ki előttünk; egy nyüzsgő kikötőbejárattal egy hatalmas, felhőkkel borított ég alatt. A művész mesterien ragadja meg a fény és a víz kölcsönhatását, a napfény a fodrozódó felületen tükröződik. Különböző méretű és felszerelésű vitorlások vonják magukra a figyelmet, vitorláik a szellőben libegnek. A kompozíció a szemet vezeti, a részletes előtérből a mólón lévő alakokkal a hatalmas horizontig, ahol más hajók hajóznak. A színpalettát a lágy kékek, krémek és barnák uralják, nyugodt légkört teremtve.

A művész technikája a finom színátmenetekben nyilvánul meg, különösen az égen és a vízben tükröződő fényben. Szinte hallom az árbócok nyikorgását és a sirályok kiáltásait, miközben ezt a jelenetet szemlélem. A holland zászlók a szélben lobognak, egy kis nemzeti büszkeséget adva a jelenethez. Ez a műalkotás a nosztalgia érzését idézi, a nézőt egy olyan korba repítve, amikor a tengeri kereskedelem a jólét és a kaland sarokköve volt.