A festmény úgy tárul elénk, mint a természet nagyszerű szimfóniája, a Berni-Alpok lélegzetelállító panorámája. A magas csúcsok, érintetlen hóval borítva, áthatolják az eget; fenséges jelenlétük uralja a jelenetet. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék játékát, a nap gyengéden világítja meg a hegyoldalakat, míg a völgyek puha, éteri ködben úsznak.

Szinte érezhetjük a friss hegyi levegőt, és hallhatjuk a szél halk suttogását, ahogy a magas, sötét fák között suhan. Az előtér életre kel, egy pásztor gondozza nyáját. A kompozíció a művész ügyességének bizonyítéka, a szemlélő tekintetét a hatalmas térre vonzza, a zöldellő erdőtől a lenyűgöző hegyekig. A színpalettát a hűvös kék, zöld és fehér színek uralják, a nyugalom és a béke érzetét keltve; ez egy vizuális költemény, a természet nyers szépségének ünnepe.