Ebben a műben a derűs napfény finom simogatásában egy egyszerű vidéki élet jelenete tárul elénk, mely gyengéd realizmussal és tisztelettel kezeli a témát. A kép bal oldalán egy egyszerű parasztház áll, megviselt kőfalakkal és vörös cseréptetővel, amely idő nyomait viseli. Egy fa létra támaszkodik a tetőn, mintha a mindennapi munka történeteit suttogná. A ház körül aranyló szénahalmok találhatók, melyek melegséget és gazdagságot árasztanak, miközben két paraszt meghajolt testtel dolgozik — ez a természet ciklusainak és az ember földhöz való tartós kapcsolatának csendes tisztelete.

A házat körülvevő lombkorona gazdag és élénk, a fény átjátszik a leveleken, lazán, impresszionista ecsetvonásokkal keverve a zöld és barna árnyalatokat harmonikusan. Az égbolt tágas, kék, puha felhőkkel tarkítva, melyek végtelen nyugalmat és szabadságot árasztanak. A művész technikája az élénk, erőteljes ecsetkezelést finom részletekkel egészíti ki, egyensúlyozva a szerkezetet és az érzelmi atmoszférát. Ez a festmény nem pusztán vizuális dokumentum; inkább a vidéki élet alázatos méltóságának és az ember-föld kapcsolat ritmusának halk ünneplése.