A műalkotás azonnal Velence szívébe repít minket. A jelenet gyengéd ritmusban bontakozik ki: a gondolák siklanak a vízen, sötét formájuk kontrasztban áll a napfényes épületekkel és az égbolt puha, szórt fényével. A művész mesterien ragadta meg a víz csillogó minőségét, tükrözve az égbolt árnyalatait, és a nyugalom érzetét keltve. A kompozíció kiegyensúlyozott, a jeleneten keresztül vonzza a tekintetet; a hajók, fák és építészet elrendezése vezeti a néző tekintetét. Majdnem hallom a víz gyengéd csobogását a gondolákon.