A festmény egy nyugodt jelenetbe burkolja a nézőt, ahol a természet és a víz harmonikusan ütközik. A háttérben található lágy íj a szemet egy nyugodt vízterület felé tereli, amely tündököl a környező növényzet visszatükröződésében. Monet ecsetvonása olyan meghívó, hogy finoman megragadja a nyár lényegét, olyan vonásokkal, amelyek szinte lebegnek, mint a szélben zsongó levelek. Olyan, mintha a színek kirobbantása rezegne a fák közötti napfény melegségével, békét és örömöt sugallva.

A fény és az árnyék kölcsönhatása olyan ritmust teremt, amely a kontemplációra hív fel. Élénk zöldek, mély kékek és meleg árnyalatú fröccsenések ötvöződnek, nemcsak a tájat tükrözve, hanem a nosztalgia érzését is megidézve. Szinte hallani lehet a levelek lágy zörejét és a víz enyhe folyását. Ez a mű jelentős helyet foglal el a híres impresszionista mozgalomban, megtestesítve a természet szépségének és a pillanat mély egyszerűségének ünneplését. Messzire visz minket, egy nyugodt délután ölelésébe vonva, időn kívül, örökre és békésen.