A műalkotás egy csendes kertbe repít, melyet egy borús nap lágy fénye ölel körbe. Egy rusztikus épület terrakotta tetővel és fa szerkezettel uralja a jelenetet; kopott homlokzata az időbe vésett történetre utal. A művész ügyes ecsetvonásai megragadják az épület textúráit, a fal durva kövét és a cseréptetők finom variációit.

A kompozícióba vezető út, amelyet gondosan nyírt sövények szegélyeznek, arra invitálja a nézőt, hogy mélyebbre merüljön a kertben. A lombozatot laza, kifejező ecsetvonásokkal jeleníti meg, ami a mozgás és az életerő érzetét kelti. Egy élénk zöld fa büszkén áll, levelei felfogják a fényt, és a béke érzése hatja át a jelenetet, szinte mint egy enyhe szellő. A színpaletta, melyet a tompa zöldek, a földszínek és a lágy szürkék dominálnak, a nyugalom és a derű érzetét idézi fel.