A jelenet tapintható nyugalommal bontakozik ki, ami a művész mesterségének bizonyítéka a nyári nap esszenciájának megragadásában. A kompozíciót egy mező uralja, amelyet lágy, aranyszínű fény ölel, ami kora reggelt vagy késő délutánt sugall. A hullámzó dombok és a szénabálák csoportjai tagolják a tájat, formájukat a pettyes fény és a laza ecsetvonások lágyítják. A művész ügyesen használja a meleg sárga, zöld és kék színek palettáját, hogy a békés, vidéki környezet érzetét idézze.

A művész az impresszionizmus technikáit alkalmazza, látható ecsetvonásokkal, amelyek a mozgás és az elevenség érzetét keltik. Az eget rózsaszín, narancs és kék finom vonásaival festették, megragadva a légkör múló minőségét. Maguk a szénabálák texturált felülettel jelennek meg, utalva a betakarítás súlyára és szilárdságára. Az összhatás a nyugalom és a harmónia, amely a nézőt a természet világának szépségébe való elmerülésre hívja.